Amikor a hoki válogatott lengyelek elleni meccsén jártam, már akkor is éreztem, hogy ezt a sportágat valamilyen megfoghatatlan varázs veszi körül Magyarországon. MOL Liga mérkőzéseken sincs ez másképp.
Ebben az idényben eddig kettő MOL Liga mérkőzést sikerült helyszínen megtekintenem, az első múlt héten volt, a MAC Budapest - Ferencváros találkozó. Először jártam a Tüskecsarnokban, mely kívülről tekintetet vonzó a tetején lévő tüskék miatt, mely éjszakai világításban még gyönyörűbb, de belülről is szép, igényes környezet fogadott. A vendég szektor tömve volt fradistákkal, de a hazai szimpatizánsok is szép számmal jelentek meg, a hangulat igazán remek volt, komoly szurkolásnak voltam szem és fül tanúja, nem csak amolyan maszatolás töltötte be a teret. Bár nem vagyok nagy hoki rajongó és nem régóta érdeklődöm a sportág iránt, laikusként is élvezhető nézni a játékot. Fantasztikus ahogyan korcsolyáznak, az irányváltások, az elindulások, fordulások mind-mind művésziek, szélsebesek, így már ez is látványos, hát még az, ahogyan a koronggal bánnak. Jó mérkőzés volt, melyen a MAC 2:1-re nyert, a Fradi pedig tisztesen helyt állt.
A másik mérkőzésre kedden jutottam el, Újpesten a Megyeri úti jégcsarnokban a Brassó tette tiszteletét. A mérkőzést sokkal jobban kezdte a vendég csapat, az első kb. 10 percben mintha osztálykülönbség lett volna a két együttes között, de gól nem született, az UTE kapusa, Sila magabiztosan őrizte hálóját az első harmadban. A másodikban egy teljesen más csapat jött ki a hazai öltözőből, ekkor már a "lilák" voltak fölényben és Benk révén a vezetést is megszerezték. Ebben a játékrészben a Brassó valahogyan nem találta önmagát, valószínűleg a fáradtság okozta a visszaesést, mert hétfőn is mérkőzést játszottak. Az utolsó harmadban már kiegyenlített küzdelem zajlott a jégen, de egy emberelőnyös szituációban Kiss betalált a vendég kapuba, így 2:0-ra vezetett a hazai gárda. A végén kapusát lehozva mindent egy lapra téve támadott a vendég együttes, de Benk egy kontratámadás során az üres kapuba helyezte a pakkot, így 3:0-ra nyert a lila-fehér együttes. Olyan volt ez a mérkőzés számomra, mint egy 60 percig tartó akciófilm, egy igazi adrenalin löket, végig hajtós, küzdelmes, izgalmas találkozó. Gratulálok mindkét csapatnak, a győztes együttesnek külön, valamint a hazai szurkolóknak, akik ehhez a parázs csatához biztosítottak igazán jó hangulatot a csarnokban.
Úgy érzem még egy jó pár összecsapásra kilátogatok, és habár nem tervezek végleg visszavonulni a magyar foci mérkőzésekről, de több időt kell szenteljek a jégkorongnak.
piritoskenyer
